Antipop

Azt azért kijelentem bátran, Magyarországon nincs hiány a mérhetetlen ostobaságból. Köszönjük meg következő alanyuknak, a méltán népszerű magyar pimpgengszterreppp méltán népszerű képviselőjének az újabb szellemi leépülést. Ironikus, hogy szegény pont felemelni akart minket.

A kritikus nem mindig olyan egyszerű állat, mint ahogy elsőre gondolnánk.  Ismerjük a régi mondást a gyakorlatról, a tanításról és az erkölcsileg/szellemileg még egy szinttel alatta kuksoló kritikaközlésről. Kritikusok is csinálnak időnként igényes és jó zenét (el ne kezdjétek bizonygatni, mi az, úgysem győztök meg). Csak nem olyan hülyék, hogy kritikusi személyükkel egy lapon mutogatnák. Karinthy annak idején itt lépett csúszós talajra – zseniális líra-, és prózaparódiái után saját költeményeivel sokat vállalt be.

Kritikát név nélkül közölni genyóság, gyávaság, és én ezt az utolsó morzsáig bevállalom. Ez is egy perverzitás, ami a magyar internetezők 70%-át, sokszor napi szinten érinti – kommentelésnek hívják (és most nem a névvel, pofázmánnyal ellátott FB hozzászólásokra gondolok).

Szóval kezdjük el dobálni a sarat: én a „művészekre”, kedves olvasók, Ti/Maguk/Önök/Te/Ön pedig rám! Reméljük a minél több vidám percet!

Hát lehet stílusosabban újraindítani egy blogot, mint egy méltán halhatatlan klasszikusra való frappáns utalással? Amúgy lehetne, de a lényegen ez nem változtat. Négy évnyi szünet után újraindul a verbális terrorizmus elleni harc, noha nem igazán történt semmi 9/11-szerűség, hacsak a pop R'n'B hányingerkeltő burjánzását nem vesszük annak. Azt viszont biztosan kijelenthetjük, hogy érdemi változás sem a zenék minőségében, sem a füleink ellen irányuló offenzívában nem mutatkozott. Miért van az, hogy ismerem az összes rohadt Rihanna nótát, pedig jómagam sosem nyomtam meg a "play" gombot?

Újra fegyvert ragadok hát, ezúttal nem egyedül. Szerzőtársam, e-unclesam zeneileg igen képzett, vájt fülű antiterrorista, akivel tűzpárt alkotva végleg leszámolunk a gaz ellenséggel.

Na ki? A V.S.O.P.! Nem kellett volna. Valahonnan sikerült pénzt akasztaniuk, biztosan kiraboltak egy bankot, vagy egykötöttek egy pénzszállítót, de az is lehet, hogy ők szedik a védelmi pénzt a parlamentben is, amekkora gengszterek ezek. Igazi magyar píályempík. A magyar hip-hop mainstream eddig sem volt túl nívós, gondoljunk csak Ogli G-re és legújabb lemezére a Full Gizdára... :)
Az a szomorú, hogy a V.S.O.P valamikor jó kis rap banda volt, amikor még egyszerű suhancok voltak, bár a gengszter stílust már akkor felvették. Most már csak kihipózott niggák, akik azt hiszik, hogy a "US and A"-ben vannak. Valaki szóljon már nekik, hogy nem! Íme a klip, elemzés a folytatásban:

Itt van nekünk a csodálatos Bridge együttes, hogy nehogy azt higyjük nálunk nincs is gagyi, mert kéremszépen VAN! Ennek a remek formációnak bármelyik számát választhattam volna, de mivel ez az első, bemutatkozó nótájuk hát vegyük ezt vizsgálat alá.
Pár szót ejtsünk erről a gyönyörű párról. Az együttes férfi tagja a Kozsó Akadémia vörösdiplomás eminense Joskó, aki az érzelmes kigyúrt macsó paradox modelljét próbálja meg életre kelteni, aki csókokkal és rózsákkal borítja el álmai asszonyát, de bárkinek bebaszik egy hatalmasat ököllel az arcába ha az szemtelenkedik. Réka tipikus példája a popzene által felszippantott tehetséges, ám elvtelen roma zenészeknek, de hát valamiből neki is meg kell élnie ugyebár. Így hogy megismertük mai versenyzőinket, jöjjön a kilp:

Remélem sikerült végighallgatni ezt a rettenetet. Zeneileg igazából nincs komoly probléma a számmal. Jól megírt, könnyen emészthető limonádé. Stílusa szinte meghatározhatatlan, a tingli-tangli jelző illene rá talán a legjobban. A gitár miatt nevezhetnénk talán hungaro-latin vernyákolásnak is, amolyan lájt-fiesztásan. A szám végén a zongorabetét egészen kellemes, talán érdemes lett volna aköré felépíteni a teljes dalt, bár ilyen dalszöveg mellett veszett fejsze nyele lett volna.

Sziasztok! Ez az első bejegyzés a blogomon. Ezért egy nagy "kedvencemmel" kezdenék, a gagyiság svéd hercegnőcskéivel, nem egy mai szám, van már fél éves is (húú de ciki), de egy igazi gyöngyszem:

Ezt az együttest két svéd lányka alkotja, akik minden tekintetben megfelelnek korunk pedofil vágyainak kielégítésére. Bár még csak 15, illetve 16 évesek, de a melleik már szépen megnőttek és a sminkelésnek köszönhetően pont úgy néznek ki, mint bármilyen hasonló korú észt tiniprosti Izraelben. Egyébiránt rendkívül bájosak, de ebben ki is merült az egész együttes. A szövegre nem érdemes sok szót vesztegetni, Cheeky Girls színvonal. Énektudásuk sem érdemel hosszas eszmefuttatást. A honlapjukon olvasható biográfiából kiderül, hogy amikor brahiból összedobták az első számot, még maguk is meglepődtek énekesi képességeiken. Hát én is. A vokálon végig tisztán hallható a stúdiós utómunka, és a hanghibákat elfedő jótékony torzítás. A NASA-s hangátalakítót juttatja eszembe a The Simpsons fiúbandás részéből. A zene szokásos tuc-tuc egy kis szekvencia kísérettel, ami szinte végig követi az ének dallamát, ami szintén nem egy Mozart-i magaslat. A szám közben bejön a kötelező kiállás, aztán a refrént még meghallgathatjuk néhányszor.